Csillámpóni, Gyere Haza! – Tárcaregény Új És Régi Írásokból

Leírás

Az elmúlt 15 évben született 68 kedvenc történetem, a bölcsitől a nagykorúságig, ismert és ismeretlen írásokkal.Tárcaregény a klimaxtól a klamaxig: egy családról, egy nőről, aki épp mint én, anya, feleség, író, pakolórobot, a konyha ördöge és világcsavargó – szeretne leginkább lenni…De persze kivárja, míg ismét rákerül a sor, azt a… Mennyit is? Húsz? Huszonöt évet?Maradnak az írásban megragadható pillanatok, amelyekben felfedezhetjük a napi ringlispíl árnyékában felbukkanó csillámpónit: a boldogság, szabadság megtestesítőjét. Vagy valami egész mást…Lehet-e még háziasszonyból SUP-világbajnok, mielőtt a vízi rendőrök kitessékelik a Balatonból? Valóban elrepíti a balatoni vihar a gyerekek kedvenc csillámpóniját, ha anya nem figyel az északi szélre?Kinőttük a kisgyerekes létet. Vajon a szélsebesen kamaszodó gyerekek érzelmi hullámvasútján ülünk, s ezt hívjuk – nem szakszóval! – klamaxnak?Vagy klimaxolok, hormonálisan hullámvasutazom, és ha összeér a két létállapot, robbanunk?„A nőknek az én koromban – magyarázom a Kisebbiknek –, mikor már nem lehet gyerekük, elfogynak a babahormonjaik, cserébe támadnak bizonyos tüneteik. Például nem hajlandóak tovább csendben tűrni az ostobaságot és a kioktatást. Kissé feszültebben reagálnak rá, mint amikor még azt hitték, talán a hormonok hatására, hogy kötelességük. A lányom komoly képpel végighallgat, majd:– De anya, neked már régóta van ilyen klimaxod, igaz?Nem tudok nem szívből röhögni:– Drága szívem, még csak most jön a java!”