Leírás
Minden más korszakhoz hasonlóan a 20. századnak is több arca volt. Isaiah Berlin brit filozófus a nyugati történelem legszörnyűbb századának nevezte, míg Severo Ochoa Nobel-díjas spanyolamerikai biokémikus a tudomány lenyűgöző fejlődését tartotta a korszak legfontosabb sajátosságának. Kinek volt igaza? Mindkettejüknek és egyiküknek sem. Mindegyik minősítés mellett érvek tucatját lehet felsorakoztatni, miközben kizárólagosságra egyik sem tarthat igényt. Eric Hobsbawm ezért nevezte el a szélsőségek korának. Ebben a könyvében Romsics Ignác arra törekedett, hogy a század egyetemes és magyar történetének fény- és árnyoldalait egyaránt bemutassa. A politika és a háborúk mellett nagy súlyt helyezett a gazdaság, a társadalom és a művelődés terén végbement korszakos változásokra is. Einstein, Freud vagy Picasso hozzájárulása az emberiség történetéhez éppoly fontos számára, mint Roosevelt, Churchill, Hitler vagy Sztálin hatása. Emellett kiemelten tárgyalja a női emancipáció, a környezetszennyezés, valamint a kisebbségi kérdés magyar és nemzetközi vonatkozásait is. A könyv időhatárai az 1900 körüli évektől a 2000 körüli évekig terjednek, így nemcsak a közelmúlt, hanem a jelen eseményeit is segít megérteni.Haladás és hanyatlás, fejlődés és visszaesés, öröm és szomorúság tehát együtt jellemzik a 20. századot. Az, hogy ki melyiket tartja meghatározóbbnak, nagymértékben nézőpont kérdése. A nézőpontot viszont döntően az határozza meg, hogy ki hol, mikor és milyen családba született. Egy átlagos amerikai, akinek az országát sohasem dúlta fel háború, és az egész század folyamán a világ legmagasabb életszínvonalát biztosító társadalom tagja volt, élete végén egészen bizonyosan másként értékelte korát, mint azok a kínaiak, akik előbb az idegenekkel, majd később egymás ellen harcoltak, s közben folyamatosan éheztek, sőt, hozzátartozóik egy részét is elveszítették.

