5/5 
Leírás
Ez a könyv több évtizedes kutatások részleges eredményeit mutatja be Erdélyre nézve a Kárpát-medence művelődés-szociológiai térképén a Kettős monarchia korában. Főbb problémakörei értelemszerűen az 1872-ben alapított kolozsvári egyetemhez kapcsolódnak. Mindenekelőtt a Kincses város pozíciója kerül tárgyalásra a korabeli városiasodó, felekezetileg és nemzetiségileg is végzetesen tagolt társadalomban. Az új egyetemnek fontos funkció jutott az egymással konfliktuális nemzetépítési vállalkozásokban elkötelezett értelmiség képzésében, elsősorban a magyarban. A törvényhatósági jogú nagyvárosok sorában a kor végéig közepes népességszámú Kolozsvár kiemelkedett egyedülálló és sok szintű műveltségi tőkéjével, jelentősen polgárosodott s túlnyomóan magyarajkú lakosságával egy többségében multietnikus, s a modernizációban sok szempontból elmaradt környezetben. Mindez hozzájárulhatott a második egyetem ide telepítésének igazolásához. Ennek újfajta felépítése és diákságának jellemzői nem lehettek függetlenek Erdély több szempontból tárgyalt foglalkozásbeli osztály-szerkezetétől, egyedüli (hat hitirányt is meghaladó!) vallási sokszínűségétől és az elitképzési kínálat korabeli helyi, országos és külföldi lehetőségeinek alakulásától. A hallgatók felekezeti, anyanyelvi, regionális háttér s a szülők foglalkozása szerinti, majd (a század végétől) nemi megoszlása, valamint az egyetem működésének anyagi és oktatói feltételei egy sor fejezetben kerülnek elmélyült statisztikai elemzésre. Ezek a vizsgálódások rendre az idősebb intézményes pályatárssal, a Pesti Tudományegyetemmel való szigorúan paritásos összehasonlításon alapulnak, nem ritkán az egész elitképzési rendszer tételes számbavételével. A könyv utolsó előtti fejezetei külön az Erdélyi Egyetem közönségének tanulmányi körülményeire fókuszálnak. A zárófejezet pedig az előbbiek összefoglalása mellett elhelyezi a kolozsvári alma mater fejlődését az egész európai, főképp a közép- és keleteurópai felsőoktatás kiépülésének hosszú távú folyamatában.
