Vakütés

Leírás

VAKÜTÉS, (vak-ütés) ösz. fn. Belső zúzódást, nem nyílt sebet okozó ütés a testen. [Czuczor–Fogarasi: A magyar nyelv szótára]A vers. Az egyszavú. A zárókő. Az a szó – ha rátalálnánk – szilárdan tartaná minden szavunk, pontos és félre érthető szavainkat mind, elrendezné egymás felé hajló ívét minden akaratunknak, szabadságunknak.Akkor úgy éreznénk, régről ismerjük, itt volt mindig is.Velünk volt, mint aki ismeri a fehér ing örök jelentését. Nézi az este széktámlára vetett fáradtság derengésében aluvót. Aki tudja, ha anyánk meghal, nem mi veszítjük el őt, ő veszít el minket. A fájdalom övé. Aki látja, milyen kicsi a járdaszéli gaz és a vonuló ég közti távolság. Karnyújtásnyi csupán. Talán egy ember magassága csak. Talán mindössze a hit nélküli ember utcasarki feszületre pillantásának mindennapi véletlensége. Akinek eszköze a tekintet, szembenéz a jövő idétlen szomorúságával. A világot szivaccsal letörli a torkot irritáló krétaporfelhőben. Azután újraírja. Megint és megint.És számontart minden, mosollyal takart belső zúzódást. Amit mi ütöttünk, azt is.