5/5 
Leírás
Tóth Árpád (1886, Arad 1928, Budapest) borongós vallomásai a magányos nagyvárosi ember érzésvilágából nőttek ki. 1908-tól a Nyugat folyóirat munkatársaként dolgozott, mely közölte a verseit is. 1913-ban jelent meg első verseskötete Hajnali szerenád címmel. Míg mások örülnek az életnek, Tóth Árpád nem meri magát belevetni a világ zajába. Kis szobájának magányába menekül, olvasmányaiba temetkezik. Elfordulás ez az élettől, belenyugvás mindenbe, ami változhatatlan.Ő a legművészibb érzékű magyar lírikusok egyike. Hajlékony nyelven, erős formaérzékkel öntötte strófákba szomorú életfilozófiáját. A huszadik század lármás lírájával és mohó szerelmi énekeivel szemben halk hangon és szemérmesen szólaltatta meg az emberi szomorúság szívbe markoló dalait.A nehéz versformák művésze volt, nem kísérletezett új költői nyelv alkotásával, annál hajlékonyabb tollú volt a kész nyelvkincs használatában. Életében csupán a vájtfülűek poétája volt, lírája azonban a halála után kivívta a maga előkelő rangját irodalmunkban.Szabó Lőrinc így írt róla: Tóth Árpádnak éreznie kellett, hogy neki is grófi vagy hercegi rangja van a magyar lírában, és hogy amit csinált, az romolhatatlanabb és kikezdhetetlenebb, mint sok más ünnepi alkotás.Jelen válogatást ajánljuk mindenkinek, aki a mindennapok zajában egy kicsit megpihenne és elcsendesedne Tóth Árpád huszonöt legszebb versének segítségével.
