5/5 
Leírás
Szereted a gyereked, ehhez kétség sem férhet, és igyekszel mindent megadni neki, amit csak tudsz. Éppen ezért olyan nehéz még önmagadnak is bevallani, hogy néha mennyire kimerültnek, dühösnek és elkeseredettnek érzed magad a napi taposómalomban. Van, hogy a legszívesebben elmenekülnél de azt gondolod, erről nem illik beszélni, sőt talán azt is szégyelled, hogy egyáltalán megfordul a fejedben ilyesmi. Úgy véled: egy jó szülő egy igazi szülő! – mindig pozitívan viszonyul a gyerekéhez, és gond nélkül bírja a neveléssel együtt járó terheket.Tán nem is sejted, milyen sokan küzdenek hasonló belső élményekkel csak éppen ők is be vannak zárva a saját bűntudatuk és szégyenük börtönébe. A szülői kiégés ugyanis még ma is jórészt tabutémának számít. Nagyon nehéz bevallani, ha elfáradtál, és érzelmileg eltávolodtál a gyerekedtől, mert ez gyakran indulatos, ítélkező reakciókat szül. Pedig valójában nem arról van szó, hogy rossz szülő vagy rossz ember lennél sokkal inkább arról, hogy az idegrendszer folyamatos túlterheltsége egy idő után óhatatlanul kiváltja a fizikai és érzelmi kimerültséget. Már csak azért is, mert anyaként és apaként még soha nem kellett annyi egymásnak ellentmondó elvárásnak megfelelni, mint ma.A neves pszichológus legújabb könyve azoknak a szülőknek szól, akik a fürdőszobába menekülnek két perc csendért; akik úgy érzik, mindig helyt kell állniuk, de másra ritkán számíthatnak; akiknek a telefonja tele van boldog családi fotókkal, de már nagyon régen érezték azt az örömöt, amit a képek mutatnak és akik azt hiszik: mások valahogy mindig jobban csinálják.Segít megérteni, hogyan alakul ki a szülői kiégés, miként hat a gyerekekre, a párkapcsolatra és önmagunkra. Együttérzést és magyarázatot kínál, mert amit képesek vagyunk reálisan látni, azon változtatni is könnyebb. A kiégés ugyanis nem személyes kudarc és nem is a végállomás: megfelelő önismerettel, szemléletváltással és támogatással van belőle visszaút.
