5/5 
Leírás
A Kossuth-díjas költő Tőzsér Árpád (1935) verseket és versesszéket tartalmazó új könyve az elmúlt évek terméséből válogat. Sajátos nyelvhasználat, magyar és világirodalmi kontextusba helyezett versbeszéd, karantén-lét, a vénség lírájának filozófiája. Mindez olyan pozícióból szólal meg, mintha a vers homályából valóban feléd intene a költők s a mély egek szótlan istene. A kötet szellemi iránya visszafelé tart a lét bázisa, a születés felé. Minden idős ember előrenéz még, de hátrál attól, ami előtte van, s így végül is inkább hátrafelé lát, mintsem előre. Gondolat, költészet, létezés ők a kötet főszereplői, úgyis mint az utolsó ellenállók.
