Leírás
A szerző kötetében amellett érvel, hogy Lukács 1910-es években formálódó, és az évtized végére alakot öltő politikai filozófiája volt az, amely politikai elköteleződését meghatározta. Ez a felfogás azonban élesen szembemegy a fősodrú Lukács-irodalom szemléletmódjával. Ez utóbbi ugyanis ilyen vagy olyan előjellel a politikai elköteleződést tekinti eredendőnek, s ebből vezeti le a politikai filozófiát (már ha Lukács esetében egyáltalán elismer bármifajta szisztematikus politikaelméleti teljesítményt). Szerzőnk az olvasónak föl kell figyelnie rá nem tudományosan pontos, szárazan hűvös szakmonográfia megírására vállalkozott itt, nem egyszerűen filológiailag okadatolt, szenvtelen szövegelemzést kívánt végezni. Tárgyválasztása, a korai marxista Lukács politikafilozófiájának rekonstrukciója, saját politikai rokonszenveit is elárulja. A huszadik századi baloldali gondolkodás legnagyobbja, a modern baloldal számos teoretikus és politikai irányának legmélyebb inspirálója, a radikális antikapitalizmus diabolikusan zseniális gondolkodója: Budai számára észrevehetően nem csupán kutatásainak tárgya, hanem mintha éppen saját vonzalmai, a baloldali gondolkodás és a radikális antikapitalizmus rá gyakorolt hatása tennék érdekessé számára. (Részlet Perecz László előszavából) A szerzőről Budai Gábor 1975-ben született Budapesten. Az ELTE-n végzett filozófia és politikaelmélet szakon. Doktori disszertációját Lukács György 1918/19-es politikai filozófiájáról írta. Tanított az Általános Vállalkozási Főiskolán, a Zsigmond Király Főiskolán, valamint az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán.

